D O L G O Z Ó
FELADATTUDAT
Az egészségügybe beleivódott egy rossz stílus - ...nénikém, üljön már le oda! ...menjen már, várjon a sorára! -, amivel az ország lejáratja magát.
Önkéntes ápolásom során találkoztam egy pökhendibb nénivel, aki leszúrt, hogy miért megint a reggeli közben akarom megmérni a vérnyomását!? Nem szóltam semmit, átmentem egy másik terembe; eldöntöttem, hogy nem fogom szóvá tenni, még csak megjegyzést sem teszek, egyszerűen elfogadom, túllépek, biztos nem velem van baja, talán ma lesz műtétje, nem tudom... az én feladatom ebben a helyzetben az, hogy megmérjem a vérnyomását és esetleg megnyugtassam, ha valami félelme van. Visszamentem egy fél óra múlva, bőven a reggeli után és ezzel fogadott:
- elnézést kérek, nem akartam elküldeni!
Ha akkor valami csípőset visszaszólok, tuti egész nap feszültségben élünk. Nyilván nehéz ezt kezelni minden nap, éveken keresztül, de így nem esett nehezemre nem magamra venni! Ahogy korábban Peti (#05) példáját írtam, ha minden reggel valaki elmondja a dolgozóknak, hogy:
"...az a feladatunk, hogy segítsük a betegek gyógyulását és erősítsük őket még akkor is, ha arrogánsak velünk. Kiszolgáltatva fekszenek itt, jogosan, vagy jogtalanul, de biztos, hogy nem velünk van bajuk!"
Ez már nem a munka szintje, hanem a hivatás szintje, ami egészen biztosan minden egészségügyi dolgozóban benne van, ezt viszont nem lehet kézikönyvből előcsalogatni. Néhány szakdolgozónál pont ezt a tudatot hiányoltam, néha, még olyan érzésem is volt, mintha félnének a betegektől, nehogy feljelentsék, beszóljanak.
"...át kell vennünk az irányítást, nem pedig duzzogva csoszogni a folyosón!"
Mikor amerikai műsorokat nézek rendőri intézkedésekről, lenyűgöz gyakorlatiasságuk, határozottságuk; nem hezitálnak, nem merengenek azon mi a teendő, határozottan beleállnak szerepükbe, mert az a feladatuk, hogy...! Nem tudom, hogy tanítják őket, vagy minden reggel eligazítást tart a helyi seriff nekik, vagy csak egyszerűen ilyen környezetben nőnek fel, de mind tisztában van saját feladatával és ezt képviselik. Nem vagyok egy "amerika fan", de az a lelki egyensúly, az a magabiztosság, az a feladat tudat nagyon kéne nekünk itt az egészségügyben IS.
Múltkor láttam egy itthoni, budapesti videót, valami utcai botrány volt és rendőri intézkedés; a háttérben egy parancsnok egyszer csak azt kiabálta kollégáinak:
"...kollégák nyugodtság és szakszerűség!"
Ez a monda több szinten bizalommal töltött el!