D O L G O Z Ó
HOZZÁÁLLÁS 1.
Sokat beszélgettem és figyeltem a dolgozók hozzáállását, viselkedését, többségük egyébként koruknál fogva tapasztalt és lelkiismeretes volt, persze mindig akadtak olyan helyzetek, amikről naponta olvasunk, hallunk.
Fontosnak tartom hangsúlyozni a pozitív megjelenések szükségességét, mert a médiából folyó rémhírek semmiképpen sem tekinthetőek általánosnak. Évi 130 millió (KSH, 2014) orvos-beteg találkozás történik; de mennyi lehet ebből a "sikertelen", a rossz tapasztalat vagy a személyes konfliktus, a félreértés? (erre vonatkozóan nem találtam adatot, pedig fontos lenne!)
130 millió! Azaz évente egy állampolgár tizenháromszor veszi igénybe az ellátást! ...de ha én nem járok kórházba, akkor valaki huszonhatszor!?
Volt egy néni, nagyon rossz állapotban, teljesen kiszolgáltatva, nem is írom le a bajt, a lényeg az, hogy óránkénti mosdatásra és pelenkázásra szorult. Az ápolók nem voltak feldobva, érthető módon, ez azért meghaladja a hivatást. Sokat beszélgettem a nénivel miközben magam is ápoltam néha és egyszer rettegve kérdezte, kik lesznek az éjszakások - kérdeztem miért kérdi?
"- ...mert van két ápoló, akik úgy rángatnak és olyan gorombák, hogy azt nem tudom elviselni! ...meg fognak ölni egyszer!"
"- Biztosan nem fogják megölni! - mondtam - de ennél több nekem sem jutott eszembe."
Talán egyszer volt valami rossz gesztus és csak az maradt meg, talán tényleg arrogánsak!? A többi húsz ápoló azonban rossz szó, és bár többségében mosoly nélkül végezte munkáját, de a néni az első kettővel fog hazamenni, talán még rám sem fog emlékezni!?
A fásultság igen jellemző az egészségügyben, sok dolgozó rutinszerűen végzi a munkáját, vagyis hasonló lelkesedéssel, mint egy bolti árufeltöltő, aki nyilván egy idő után gondolat és érzelem nélkül pakolja a gyümölcsleveket. A fásultságnak sok tényezője van (életpálya, oktatás, fizetés stb.), azonban az egyik azt gondolom társadalmi betegség, vagyis sokszor hiányzik a belső rugó! - Ilyenkor mindig eszembe jutnak isztambuli tanulmányaim, ahol úgy pörögtek a törökök munka közben, mintha hobbijuk lenne; igaz, a minőség sokszor kifogásolható volt és kórházban sem jártam ott. - Ezért is kiemelten kell kezelni az egészségügyi dolgozói oktatást, törődést, motiválást, mert
a betegkapcsolat a legfontosabb feltétele a gyógyulásnak!
