B E T E G
HOZZÁTARTOZÓ
Évente közel 100 ezer ember hal meg kórházi ágyban! (KSH / OEP)
Talán sokkoló számnak tűnik - ha csak régi regényekre gondolunk, melyekben az otthoni ágyból távoztak a betegek - de, ha nekem, vagy családomból valakinek baja esne, egészen biztosan kórházi segítséget keresnék és egészen biztosan az utolsó percig a maradáson dolgoznék. Sok esetben azonban tényleg nincs mit tenni, és ezt nagyon nehéz elfogadnia a betegnek és a hozzátartozónak is. A kórházi halál azonban rendkívül költséges "ellátás"!
"...sokan vannak, akik egyszerűen kényelemből, vagy szükségből hozzák be a szüleiket. Nincs idejük rá, vagy egyszerűen túl akarnak lenni! A kórház azonban nem szociális ellátó, mi gyógyítani és nem átsegíteni vagyunk itt optimális esetben."
A jelenlegi államtitkár egyik kiemelt területe ez, vagyis a szociális jellegű ellátás leválasztása az egészségügyről, hiszen a kórházi napidíj a 100 ezer forintot is meghaladhatja, az öregedő társadalomnak pedig egyre nagyobb szüksége van az ápolásra.
Nem csak a felelősségi kérdések miatt, de a hozzátartozókkal kiemelten kell foglalkozni a betegtájékoztatásban, hiszen a betegek sok esetben saját lelkükkel foglalkoznak a bajban, nem képesek racionálisan gondolkodni, figyelni.
Egy amerikai kutatás kimutatta, hogy a betegek mindössze 40%-ra emlékeznek az orvosi tájékoztatásból.
Pár évvel ezelőtt elkaptam valamit és kerek fél napot töltöttem a fürdőszobában fel és le ugrálva. Abban a helyzetben nem nagyon tudtam azzal foglalkozni, hogy mi a teendő, de szerencsére voltak mellettem és intézkedtek arról, hogy kórházba jussak, mielőtt tényleg kiszáradok. Mikor a kórházba értem egy óriási gégecsövet toltak le az orromon keresztül; evvel a csővel az orromban arra sem tudtam volna figyelni, ha a halálos ítéletemet olvassák fel, arra pedig végképp nem, hogy a beavatkozást követően milyen teendőim vannak.
Holnapi rész: #22 / 30 - VEZETÉS / KÓRHÁZ 1.
