B E V E Z E T É S
FELADAT
Kiket kell felmérni!? A kérdés kezdettől egyértelmű volt, egészségügyben dolgozók vs. betegek! A betegekkel kapcsolatban olyan kérdések motoszkáltak, mint pl. tudják-e, hogy mivel hova érdemes fordulni, mennyire értik az ellátás működését, milyen az egészségügyi műveltségük, mennyire felelősek, mennyire tudatosak, mennyire jogosak ez elvárásaik, mi az általános képük az egészségügyről, mit gondolnak az orvosokról és ápolókról, tudják-e mire és pontosan mennyi TB-t fizetnek, tudják-e, hogy mi az értéke az ellátásnak stb. A dolgozók körében hasonló kérdések merültek fel, vagyis, hogyan ítélik meg saját szakmájukat, környezetüket, az egészségügy helyzetét, kollégákkal, vezetéssel, illetve leginkább a betegekkel való kapcsolatot. Több oldalról is fontos szempont volt az intézmények vezetőinek visszajelzése, ezért a harmadik célcsoporttal számos rendkívüli interjút készítettem. Olyan területeket kezdtem tehát körbejárni, melyek nem épületet, rendelőt, eszközöket fejlesztenek, hanem a szolgáltatás színvonalát emelik, mert
"...az orvos és beteg közötti kapcsolat, a legfontosabb feltétele a gyógyulásnak!"
A Társadalmi Felmérés projekt hipotézise az volt, hogy a felek közötti viszony és átláthatatlanság az egyik legjelentősebb rendszerhiba, ezért
kollégáimmal közösen összesen 20 közép-magyarországi kórházban jártunk, 700 beteget kérdeztünk meg, 150 dolgozóval készítettünk interjút, 20 főigazgatóval és 20 ápolási,- orvos-igazgatóval beszélgettünk összesen 72 órát.
Arra vállalkoztam tehát, hogy - hasonlóan korábbi munkáimhoz - hidat építsek ágazat és lakosság között azért, hogy
csökkentsem az évi 1200 milliárd forintos egészségügyi kiadást a tudatos felhasználás megteremtésével.
A felmérés eredményeit részleteiben nem tudom bemutatni, azonban személyes tapasztalataim talán jobban is kifejezik azt, amit egy excel táblában gyűjtöttem össze.
Köszönöm kollégáimnak és azoknak, akik támogatták munkámat.