D O L G O Z Ó
HOZZÁÁLLÁS 2. 
"...miért megy ápolónak, ha utálja a betegeket!?"
A rendszer azonban nem engedheti meg magának, hogy válogasson; akkora a hiány, hogy egyes kórházak, osztályok heteket, hónapokat vadásznak ápoló után és mikor megtalálják, akkor másodlagos lesz milyen képességei vannak, mennyire empatikus, tud-e kapcsolatot teremteni és kialakítani. A szakdolgozói oktatásnak és továbbképzésnek óriási a felelőssége! Nem lehet elvárni minden dolgozótól, hogy egyformán közvetlen, kedves és empatikus legyen, de az elméleti szintű kommunikációs képzés látszólag nem elegendő.
Az egyik nagyobb osztályon - ahol a kisosztályokkal ellentétben hiányzott a családias hangulat - csináltam egy gyors felmérést; mindössze néhány ápoló véleményét kértem azt követően, hogy hallgattam a türelmetlen, neveletlen és követelődző betegek sztorijait. Fejben végigmentünk a kórtermek betegein 5 és 1 között pontozva a "jófejséget" és a "nemjófejséget". A közel harminc beteg fele 4-5 közötti pontszámot kapott, a másik nagyobb csoport a közömbösöké volt és mindössze néhány kellemetlenebb beteg feküdt az osztályon, akik tényleg nem voltak egyszerű esetek!
Bár a fenti példa messze nem reprezentatív, van azért benne amolyan savanyú általánosítás, ami megnyomja az ember napját, munkáját, életét, más életét... valahogy így van ez velünk betegekkel is, amikor kórházba lépünk!
