D O L G O Z Ó
BIZALOM 1.
"A fodrász, fogorvos, autószerelő mind bizalmi szakma, de mi tűzoltók vagyunk! Jelenleg a rendszer úgy működik, hogy 10 millió ház egészen kicsi és óriás tüzeiért egyaránt mi felelünk, vagyis, bármi történik, mi tüzet oltunk; hogy azzal a házzal mi lesz, felépül-e, ki lakik benne, tudja e mit kell tennie arra már nincs kapacitásunk!"
A betegek és dolgozók közötti bizalom hiányának egyik fő oka, hogy a dolgozóknál nem feltétlenül alapvető elvárás a betegkapcsolódás. Általános problémának éltem meg, hogy az egészségügy egyik szintjén sem kezelik stratégiai feladatnak a beteggel való kapcsolatépítést, tájékoztatást.
- mit mondott reggel a doktor úr?
- ...nem tudom, nem akartam zavarni a vizitben!
Bár találkoztam olyan orvossal is, aki ezt is hivatásként űzi:
"...Szabó bácsi, holnapra tessék nekem összeírni, hogy mit kell elintéznie és mi, miben tudunk segíteni ahhoz, hogy a betegszállító hazavigye és utána az önkormányzati beteglátogató minden nap meglátogassa, ugyanis ez egy kórház, itt nem lehet lakni!"
Persze, nem mindenki lehet nyitott, kommunikatív, kedves, azonban bizonyos alapvető kapcsolódási formákat rutinszerűen kell elsajátítani. Minden egészségügyi iskolában, egyetemen számos kommunikációs képzés folyik, de talán jól érzem, hogy ezek a "pihenő" tantárgyak közé tartoznak - annyira nem csodálom, én sem sokat törődtem a technikaórával.
A szakmai szervezetek elvárják a folyamatos önképzést, de életpálya híján mindössze öt évente egyszer kell megjelenniük a dolgozóknak egy előadáson.
"A dolgozóknak folyamatos és gyakorlati képzés kell, nem a padban, nem a tesztekben, hanem élesben, ott a beteg előtt! ...az lenne a jó, ha fél évente egyszer le tudnék menni a kollégákhoz egy hétre!"
Ez a javaslat egy ápolási igazgatótól jött, aki a gyakorlati és személyes megoldások híve. Valószínűleg nem kivitelezhető, hogy az igazgató úr több hetet töltsön az egyes osztályokon, azonban az ágazaton belül létre lehet hozni egy olyan kompetens, - több szinten képzett - szakdolgozói csapatot, akiket évente néhány alkalommal köröznek a kórházakban, figyelve és segítve a dolgozók munkáját.
A másik dolog, ami sokat segítene az a társadalom kezében van! Önkéntes-ápolásom során az volt az érzésem, hogy minden, amit én csinálok az a plusz a betegeknek, hiszen nekem volt időm leülni hozzájuk, kikísérni a mosdóba, betakarni stb.
"Az önkéntesség nem csak a betegeknek tenne jót, de egy álláskereső számára kiút lehet a süllyedésből; ...még az ebédet is kimatekolnánk neki!"
