D O L G O Z Ó
KÓRHÁZI KÖRNYEZET 2.
A főiskolán tanultam HR-t, akkor nem tartottam túl sokra, itt az egészségügyben azonban rendszerváltó lehet egy, a dolgozókkal foglalkozó csapat. A kórházak ilyen jellegű kapacitásaik kimerülnek a pszichológusokban, akik kizárólag a betegekkel foglalkoznak, illetve az adminisztratív személyzetben.
...ha egy telefontársaságnál a dolgozói közösséget és feszültséget kezelni kell a hatékonyság érdekében, akkor egy kórház esetében - ahol a dolgozók napi tizenkét órát töltenek szürke falak között, összezárva egymással és haldokló, mentálisan és fizikailag is frusztrált betegekkel, akkor ott - mire lenne szükség?
Az elmúlt néhány évben vitathatatlanul rengeteg fejlődés történt az ágazatban, leginkább a Budapesten kívüli térségekben, azonban a fejlesztések mellett a szolgáltatói rendszerrel is foglalkozni kell és ez a szolgáltatás a dolgozóknál kell, hogy kezdődjön; vagyis,
a vezetés a dolgozóknak, a dolgozók pedig a betegeknek szolgáltatnak!
Egy profi hazai, vagy nemzetközi cégnél nem kérdés a dolgozói környezet, a motiváció fontossága; ha a dolgozó nem elégedett környezetével, nem teszi boldoggá munkája, nem talál benne kihívást, hogyan is "értékesíthetné" a céget!?
A kilencvenes években voltam tinédzser, emlékszem, hogy a kezdő éjszakában mennyit szenvedtem az arrogáns és bunkó biztonsági őröktől, vagy az éttermekben, boltokban dolgozó unott és flegma eladóktól. Az elmúlt 10-15 évben a piac azonban rájött, hogy ha nem biztosít megfelelő szolgáltatást "az eladó és a vásárló között", akkor majd más fog és ez nem "beruházáson" múlik! Igaz, az egészségügyben pont az ellenkezője a cél... #01
Petivel, a gyerekkori barátommal végigcsináltam a SOTE és rezidensi éveket. Peti, aki vidám, emberbarát, nyitott és okos természet, a második munkanap azt mondta -
"... jaj ezek a betegek, nem bír várni, türelmetlenkedik, bejön egy szúnyogcsípéssel a sürgősségire!?"
Talán ezt a hozzáállást már az egyetemi gyakorlatok során is átveszik, nem tudom... aztán Peti másodállást szerzett egy magánklinikán, ami profi üzleti alapokon működött. Ez a vállalkozás fontosnak tartotta a betegek mellett azt is, hogy a dolgozók jól legyenek, folyamatosan inspirációt és új tudást kapjanak; hogy megerősítsék bennük feladataikat fél évente egyszer hétvégi kurzust tartottak nekik. Ezeken a képzéseken többek között arról beszéltek nekik, hogy milyen fontosak a betegek, hogy milyen fontos az, hogy megértsék saját betegségüket, hogy hogyan kezeljék, mi vár rájuk, hogy partnernek kell kezelni őket és, hogy nekik, mint orvosoknak kiemelt feladatuk a betegkapcsolat! Peti néhány ilyen alkalom után azt mondta a hivatalos kórházi munkájáról:
"...valamiért kezdenek szeretni a betegek!"
